Magyar-történelem szakos középiskolai tanár (ELTE TFK, PTE BTK), közoktatási vezető (BME GTK), köznevelési szakértő. 1997 óta pedagógus, hat évig általános iskolai igazgatóhelyettesként, nyolc évig iskolaigazgatóként dolgozott a józsefvárosi Vajda Péter Ének-zenei Általános és Sportiskolában. 2013 szeptembere óta dolgozik az RPI-ben, előbb köznevelési igazgatóhelyettesként, 2014 februárjától igazgatóként. A Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának főiskolai tanára, tanügyigazgatást, szervezetfejlesztést, etikát, tantárgypedagógiát, társadalomismeretet és művelődéstörténetet oktat. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Karán óraadó oktatóként oktatásszervezést és intézményi kommunikációt tanít. 2014-től 2021-ig az Oktatási Hivatal szakmai szakértőjeként előbb a TÁMOP 3.1.5., majd az EFOP 3.1.2. projekt szakértői munkacsoportjában is tevékenykedett. Tanfelügyeleti és pedagógusminősítési szakértő, szaktanácsadó, 2014-től mesterpedagógus, 2021-től kutatótanár. A Magyar Tudományos Akadémia köztestületi tagja. A keresztyén pedagógusokkal szemben támasztott minőségi és etikai elvárások, valamint azok kodifikációs problémái című PhD-értekezését 2018-ban "summa cum laude" minősítéssel védte meg a KRE ÁJK Doktori Iskolájában. A Magyar Református Nevelés folyóirat főszerkesztője. 2007-ben Zenit 41 Apáczai Diploma Díjjal és Területi Prima Díjjal, 2008-ban Példakép Díjjal, 2011-ben Bárczy István-díjjal, 2013-ban Vajda-díjjal, 2023-ban Szenczi Molnár Albert-díjjal tüntették ki.
Nős, két egyetemista és egy gimnazista gyermeke van.